sarat túrni poén

nem is mutattam még (jó régi)

Borisz a Dailypuppy.com-on!

(Egészen pontosan a Grown-up puppy résznél.)

Ez az oldal a napi rutin része. Enélkül nem megy a nap, hiányérzetem van és rosszul érzem magam. Függő lettem na, ezen nincs mit szépíteni.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

katt a képre!

megint kutyasétáltatós meló van

Megint Baresz kislánnyal.

A félős, szubmisszív, nagyon kedves szukából egyre nyitottabb csaj lett az elmúlt időszakban. Korábban csak  a 'birodalmában', a lakásban labdázott, onnan kilépve azonban nem lehetett lekötni. Nem is annyira a sok érdekes, mint inkább a sok veszélyesnek hitt inger kötötte le.

Most ott tartunk, hogy már más (kis méretű) kutya jelenlétében is szívesen játszik: rá van kattanva a lasztira, visszahozza, élvezi. Még nem 100%-os a történet, mert  idővel könnyen lankad a figyelme, de most már sokkal inkább az érdekes (szag)ingerek miatt, Ez már, ha jól meggondoljuk, egy csodálatos, örülni való hiba, amit 'szagmentesebb' környezetben, rövid idejű, koncentráltabb gyakorlással könnyen kijavíthatunk. Reméljük a legjobbakat.

öregúr a nagyon-nagyon meleg napon

Kutyák a Rák Ellen az Életért Alapítvány

frissen fürdetve

Nem mondanám hogy nem hisztiztem pöppet,

de mostmár kellemesebb így heverészni...

Akkor most megyünk sétálni, ugye?

Naná, ráadásul a legjobb haversráccal.

pajti

'munka'

Az utóbbi két hétben Baresszal, a két éves juhászkutya-keverék kislánnyal kezdődtek és nagyjából végződtek a napjaim. 'Apjának' el kellett utaznia külföldre, addig én sétáltattam az ebet. 

Bari kutyáról néhány szó: hízelgős, mint egy kiscica, gond nélkül kiprovokálja az emberből a simogatást. A lakásban imád labdázni, fordulékony, nagyon jók a reflexei. Szabadban, séta alatt nem igazán lehet ezzel lekötni a figyelmét (egyenlőre legalábbis). Igényli más kutyák társaságát, bár a tőle nagyobb, vagy vehemensebb ebeket inkább kerüli. 

Hepiend az ő történetük, hiszen gazdája imádja őt, ahogyan ő is viszontszereti istenét. Hepiend azért is, mert a gazdája egy nagyon okos kutyaként, nem pedig kicsit buta emberként kezeli őt; ennek megfelelően maximálisan ki is tudja elégíteni az ő kutyaszükségleteit. Kezdem úgy érezni, hogy ez a fajta hozzáállás  manapság egyre ritkább tünemény.

múlt, jövő

Feltehető hát jogosan a kérdés:
ha ezt szeretném csinálni és még eb is rendelkezésre áll, miért nem teszem nemes egyszerűséggel a dógomat? Sajnos az öregúr pajzsmirigybetegsége (túlzott faggyúmirigy-váladék termeléssel), egyre gyengülő állóképessége és - valljuk be őszintén - tökéletes alkalmatlansága miatt nem vethető be.

Félreértés ne essék, nem eszik gyereklábakat: ő az a vérmérsékletű husky, akinek a szívét meghódította az élete első évében 5-6 ember, őket kitörő lelkesedéssel fogadja. Idegenekkel olyan, mint egy macska: vagy kiszolgálják őkelmét (kolbász, sajt, párizsi), vagy hűvös eleganciával továbbáll. Csak akkor lehet kényeztetni, ha azt ő akarja: egyéb esetben egész egyszerűen elvonul. Ennek a visszafogottságnak az oka minden bizonnyal az én kezdeti tapasztalatlanságomhoz és egyéb otthoni felkészületlenségeinkhez köthető.Talán mentségemre mondható, 11 éves voltam, amikor ajándékkutyaként kapta a család az ebet. Édesanyám középiskolai tanárként az egykori osztályától kapta a szerenád estéjén a kis rajzolt Disney-filmes, Akela kinézetű, farkasképű,kékmasnis kölyköt.

Természetesen nagyon örültünk a testvéreimmel a helyzetnek, de máig állítom, kivételes szerencséje volt Borisznak, hogy olyan helyre került, ahol várt rá egy sok szabadidővel rendelkező, kellően akaratos és elfogult (kis)ember, aki nem hátrált meg az első problémák jelentkezésével (amit egyébként jórészt ő hozott létre). Szó mi szó, -a szívem szakad meg, de- az öreg nem fog velem együtt terápiázni, mert ő nem élvezné foglalkozásokat. (Arról ne is beszéljünk, hogy igen szigorú vizsgát kell letennie gazdának és kutyának egyaránt. A feladatokról később.)

egyszervolt

A fejlécen található kutya Borisz, a husky öregúr. Több mint egy évtizede társam: belőle nőtte ki magát a naagy kutyabuzbolondulás.

start

Ajándéknak szánom ezt a blogot.

Magamnak. Mert loreál.

És másnak. Mert dreivettertaft.

Ez a blog lesz 11 év kutyás tapasztalatának, az elkövetkezendő évek kutyás terveinek, hasznos cikkeknek és haszontalan képeknek, élményeknek és konklúzióknak a nagy-nagy gyűjtőzsákja.